Ismerõseim, tanítványaim, a városunkat felkeresõ turisták nap
mint
nap ostromolnak kérdéseikkel, amikor szó esik a Várkertben árválkodó
kicsinyke vármaradványról: mekkora volt, hogy nézett ki? Szinte
hitetlenkedve hallgatják válaszomat: francia tipusú téglavárnak épült,
valószínûleg a 13-14. század folyamán, majd a török által 1543-49 között
végrehajtott korszerûsítések során nyerte el a legkorábbi képeken látható
formáját; nagyságra körülbelül megegyezett a Széchenyi térrel. Aztán ami
az erõsség küllemét illeti- nincs tovább. Pedig sok metszet, rajz, térkép
maradt fenn, de ezek általában vagy a felszabadító hadmûveletek
sorozatban készült kevés konkrétumot tartalmazó, eszményített barokk
csatajelenetekkel dagályosított költeményei, vagy 18. századiak, amikorra
e jelentõs emlékünk egyre többet vesztett késõ középkori formájából. Még
a leghitelesebb ábrázolások is igen tömören fogalmazottak, elnagyoltak,
hisz a hadmérnöki mûszaki felmérések elsõdleges célja nem a müvészi
megjelenítés, a részletek mûvészi elemzése volt. Sok esetben már az
is csoda, ha egyáltalán beazonosíthatók a várban és körülötte álló
épületek. Ráadásul a legrégibb, nagyjából elfogadható kép is 1686-ban
készülhetett, hiszen hiányzik róla az északkeleti bástya, melyet az
ostrom után bontottak le. Bálint Sándor írja Szeged városa c.
1959-ben megjelent könyvében: "Ezek az épületek nyílván léteztek,
állottak is, stílusjellegükre azonban ezekbõl az ábrázolásokból
merész vállalkozás lenne következtetni:"
Legkedvencebb érdeklõdési területem az építészettörténet, hisz már
gimnazista koromban templommaketteket készítettem gipszbõl és
erõdítési terveket rajzoltam az unalmasabb tanítási órákon. Sõt
elsõsorban a mûvészeti emlékek iránti vonzalmam vezérelt az
idegenvezetõi, idegenforgalmi földrajzi pályára, s ezirányú
tapasztalataim összegzése 2000-ben megjelenõ Mûvészettörténet könyvem
is. Mivel mindeddig senki se tett kisérletet a vár arányaiban és
részleteiben is hiteles középkori képének megrajzolására 1984-ben
magam láttam munkához. Bokros teendõim miatt azonban csak az utóbbi
hónapokban tudtam ismét idõt szentelni a mû befejezésére.
Természetesen az általam készített kép is tartalmaz hipotetikus
elemeket, de nem titkolt célom, hogy e rajzzal szóra bírjam a várat
kutató szakembereket: kapjon nagyobb nyilvánosságot e városunk
szerkezetét is meghatarozó, fölöslegesen lerombolt objektum.
Az összes rendelkezésre álló, felhasználható metszet, térkép,
mûszaki felvétel, leírás birtokában igyekeztem megrajzolni a vár és
környezetének 1650 körüli képét. A valószerûség érdekében döntöttem a
17. századi holland naturalisták stílusa mellett, felhasználva
korabeli magyar várábrázolások szereplõit, kellékeit. A kép bal
oldalának idilli részlete Ludwig Rohbock 19. századi müncheni festõ
Máriaradnát megörökítõ metszetérõl szarmazik. Kiindulásúl de
Beaulaincourt 1686-ban készült rajza szolgált azért, mert ez 
tartalmazza a legtöbb konkrétumot. Ráadásul a hadmérnök a helyszínen
(kb. a József A. sgt. - Lengyel u. sarkának megfelelõ helyen)
rajzolhatott, mert az általa ábrázolt objektumok egymáshoz
viszonyított helyzetét a jelenlegi várostérkép is igazolja. Csak a
vár ezen a képen is horizontálisan zsugorított és a kép valamennyi
részlete igen sematikus. A vár arányos megrajzolásához Breuning
mérnökkari tiszt 1760-as években készült fölmérését vettem alapul,
mely meglehetös pontosággal tájékoztat a középkori palota, a kapu- és
saroktornyok, valamint a lõréses pártázatú falak pontos méreteirõl és
apróbb részleteirõl. Az északi és nyugati kaputorony hasonmása
egyébként Brüsszel 14. századi városfalában is megtalálható, a
délkeleti "viztorony" (szu kaleszi) és a délnyugati saroktorony
viszont valószínûleg török eredetûek, az isztambuli "héttorony"-al
mutatnak meglepõ hasonlóságot. A 14. századi eredetû vártemplom
"megalkotásánál" a korabeli magyar gótikus templomok analógiájából
merítettem ötletet (Sopron, Lõcse, Kassa, Cserhátsurány stb.). A vár
falai és a várárok közötti keskeny földsávon kihegyezett karókból
álló kerítés maradványai láthatóak, mellyel az ellenség váratlan
megrohanásától védték a falakat. Az északi és déli kaputorony között
emelkedik a Palánk-beli Szent Dömötör-templom tornya, melyet a 14.
században alakítottak át négyszögûre. Itt még látható legfelsõ,
gótikus ablakokkal áttört szintje (a templomot 1731-re barokk
stílusban építették át, a felsõ toronyszintet 1925-ben bontják le). A
vártól jobbra, a távolban látjuk az Alsóvárosi templomot és a szintén
15. századi eredetû ferences kolostort. A templom tornya még csak
egyharmadáig volt meg, mert barokk folytatása 1772-re, sisakja
1827-re készült el. A kolostort részben takaró épület Szilágyi László
egyik erõdített kõháza lehetett. A kép jobb oldalán az Árpád-kori
eredetû Szent György-templom tetõ nélküli szentélye látható. Bár de
Beaulaincourt itt félköríves záródású ablakokat rajzolt az ablakok
hossza és a támpillérek minden kétséget kizáróan 14-15. századi
gótikáról tanúskodnak. Ezért rajzoltam a félkörívesek helyett
csúcsíves, mérmûves ablakokat, ugyanis a hadmérnök által ábrázolt
templomtipusra kizárólag a hódoltsági területen kívül találunk
példát, a gótika és a kora barokk 17. századi keveredésével (Kõszeg,
Szombathely stb.). A Szent György-templom egyébként a róla elnevezett
téren állt, a Dózsa György Általános Iskola helyén.